Uncategorized

Az algoritmusok fogságában: Miért építik a legokosabb cégek a saját médiabirodalmukat a Meta és a Google helyett?

Tíz évvel ezelőtt, ha egy cégvezetővel interjúztam, szinte biztosan büszkén dobálózott a számokkal: „Már százezer követőnk van a Facebookon!” Akkoriban ez valódi értéket jelentett. Kiposztoltál valamit, és a közönséged fele azonnal látta. Ingyen. Ma? Ha van százezer követőd, és kiteszel egy bejegyzést, jó, ha ezer ember hírfolyamában megjelenik. A többiekhez csak akkor jutsz el, ha […]

Uncategorized

Kudarcból tőke: A „Fail Forward” kultúra kőkemény anatómiája, avagy miért fizet a befektető a hegekért?

Tíz évvel ezelőtt a csőd a magyar üzleti életben egyenlő volt a leprával. Ha egy vállalkozó bedőlt, csendben törölte a LinkedIn-profilját, a szakma pedig úgy tett, mintha sosem létezett volna. Akkoriban az interjúkban mindenki kizárólag a diadalmenetekről beszélt, a hibákat pedig legfeljebb olyan izzadságszagú HR-sablonokkal intézték el, mint: „a legnagyobb gyengeségem, hogy túlságosan perfekcionista vagyok”. […]

Uncategorized

A négynapos munkahét illúziója és kőkemény valósága: Mi történt, amikor véget ért a PR-kampány?

Tíz év üzleti újságírás alatt megtanultam egy aranyszabályt: ha egy új menedzsment-trendről mindenki csak szuperlatívuszokban beszél, ott valaki nem mond igazat. Az elmúlt években a négynapos munkahét volt a modern HR Szent Grálja. A globális tesztidőszakok – Izlandtól az Egyesült Királyságon át a hazai pilot projektekig – lezajlottak, a sajtóközlemények pedig tele voltak mosolygó, kipihent […]

Uncategorized

Zöldmosás helyett vastag profit: Amikor a fenntarthatóság már nem PR-fogás, hanem a legjobb üzleti stratégia

Tíz év üzleti újságírás alatt számtalan „zöld” sajtótájékoztatót ültem végig. Emlékszem a 2010-es évek közepére, amikor a társadalmi felelősségvállalás (CSR) kimerült abban, hogy a cégvezetők évente egyszer, makulátlanra vasalt céges galléros pólóban fákat ültettek a kamerák előtt, a marketingosztály pedig rápattintott egy zöld falevelet a műanyag csomagolásra. Ezt hívtuk zöldmosásnak (greenwashing). Akkoriban ez elég volt […]

Uncategorized

Vége a „mert én mondtam” korszaknak: Amikor a Z-generáció ül a főnöki székbe

Tíz évvel ezelőtt a szerkesztőségi értekezletek állandó slágertémája az Y-generáció (a millenniálok) munkaerőpiaci integrálása volt. Akkoriban minden arról szólt, hogy a cégek babzsákfotelekkel, csocsóasztalokkal és ingyen avokádókrémes pirítóssal próbálták magukhoz édesgetni a fiatal tehetségeket. Ma, egy évtizeddel később a fókusz eltolódott, a tét pedig hatalmasat nőtt. A Z-generáció (az 1997 után születettek) legidősebb tagjai ugyanis […]

Uncategorized

Egyfős világcégek: A „Solopreneur” korszak aranykora, avagy miért nem menő már a nagy létszám

Tíz évvel ezelőtt, ha egy vállalkozóról írtam, a siker fokmérője szinte kizárólag a növekedés volt. „Hány alkalmazottad van? Mekkora irodát béreltek? Tervezitek a tőkebevonást?” – ezek voltak az interjúk kötelező kérdései. Egy egyfős vállalkozásra a szakma jobbára kényszervállalkozásként vagy romantikus, de limitált szabadúszásként tekintett. Ma viszont a legirigyeltebb üzleti modell nem a több száz fős, […]

Uncategorized

A magányos farkas kora lejárt: Így lett a mesterséges intelligencia a modern cégvezető legfőbb bizalmasa

Tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdtem az üzleti trendekről írni, a legtöbb interjúalanyom a „Big Data” és a „felhőalapú megoldások” varázsszavakkal dobálózott. Akkoriban egy CEO számára a technológia még nagyrészt az IT-osztály problémája (és költségvetése) volt. Ma? Ha bemegyek egy igazgatótanácsi ülésre, a legfontosabb „személy” a teremben gyakran nincs is ott fizikailag. A mesterséges intelligencia kilépett […]

Techonlógia

Két Lábbal a Földön, Fél Lábbal a Felhőben: Interjú egy 21. Századi Gazdával

Az alábbi kitalált interjúban Szabó Zoltánnal, egy fiktív dél-alföldi agrárvállalkozóval beszélgetünk. Zoltánék egy 800 hektáros szántóföldi gazdaságot és egy 50 hektáros intenzív szőlőültetvényt vezetnek. A beszélgetés hűen tükrözi azokat a kihívásokat és technológiai kényszereket, amelyek ma a magyar mezőgazdászok mindennapjait meghatározzák. Riporter: Zoltán, ha most kinézünk az udvarra, a géppark inkább emlékeztet egy Szilícium-völgyi tesztpályára, […]

Techonlógia

A várakozás pszichológiája: Miért hoz pénzt a „csipogó”?

A gyorséttermekben, food courtokban és strandbüfékben a legnagyobb élményromboló tényező a sorban állás és a pult előtti tömörülés. A vendéghívó (pager) rendszerek nem egyszerűen a nevek kiabálását váltják ki, hanem megváltoztatják a várakozás szubjektív idejét. Pszichológiai tény, hogy a tétlen, álló várakozás akár háromszor hosszabbnak érződik, mint az az idő, amit a vendég az asztalánál […]